Olyan helyen akarok élni, ahol zuhanás közben is énekelnek a madarak.

Ahol az égető nap fehéresen szúrós, meleg, szúrós fehér fénye égeti a szemem.

És énekelnek a madarak.

Ahol gyorsan száll le az este.

Ahol egyetlen halványan pislogó lámpa pislog halványan a félhomályban és füstben úszó félhomályos füstös szobában.

Egyetlen gyöngéd mozdulattal bontotta ki vörösesen csillogó vöröses haját gyöngéden.

S kóbor és csapzott kutyák kóborolnak csapzottan.

S zuhannak a madarak.

Vörösesen csillogó hosszú, vörös körme végig túrpuha párducmintás bundáján.

S énekel a lány.

Olyan helyen akarok élni, ahol műkincs a teste és úgyis lehet megvenni.

A vörös hajba piros kéz túr.

És száll a cigarettafüst.

Mint a madár, vagy zuhan.

És énekel a lány.

Gyászindulót.

A hegyes mámor ölte meg a daloló, zuhanó, műkincstestű, olcsó madarat.

S szomorúan és sírva kóborolnak csapzottan, a síró, szomorú kóborkutyák.

S a sárga hideg, de inkább langyos, éles, sárga lámpa fény égeti a szemem.

Nem énekel a lány.

Elnémította az vad, függő mámor.

S már nem veszi meg senki.

Énekel zuhanás közben, s mikor földet ért, elhallgatott.

S nem repült, vagy zuhant tovább.