Olyan helyen akarok élni, ahol zuhanás közben is énekelnek a madarak.
Ahol az égető nap fehéresen szúrós, meleg, szúrós fehér fénye égeti a szemem.
És énekelnek a madarak.
Ahol gyorsan száll le az este.
Ahol egyetlen halványan pislogó lámpa pislog halványan a félhomályban és füstben úszó félhomályos füstös szobában.
Egyetlen gyöngéd mozdulattal bontotta ki vörösesen csillogó vöröses haját gyöngéden.
S kóbor és csapzott kutyák kóborolnak csapzottan.
S zuhannak a madarak.
Vörösesen csillogó hosszú, vörös körme végig túrpuha párducmintás bundáján.
S énekel a lány.
Olyan helyen akarok élni, ahol műkincs a teste és úgyis lehet megvenni.
A vörös hajba piros kéz túr.
És száll a cigarettafüst.
Mint a madár, vagy zuhan.
És énekel a lány.
Gyászindulót.
A hegyes mámor ölte meg a daloló, zuhanó, műkincstestű, olcsó madarat.
S szomorúan és sírva kóborolnak csapzottan, a síró, szomorú kóborkutyák.
S a sárga hideg, de inkább langyos, éles, sárga lámpa fény égeti a szemem.
Nem énekel a lány.
Elnémította az vad, függő mámor.
S már nem veszi meg senki.
Énekel zuhanás közben, s mikor földet ért, elhallgatott.
S nem repült, vagy zuhant tovább.