Bolgár György rádióinterjúja Bódis Krisztával

Az iskolák bezárásaival a mi intézményeinket is be kellett zárni. Azóta egyedül a Van Helyed! Stúdió+ terünket tudtuk újra kinyitni, ahova az Ózdról Budapesten tanuló 12 növendékünk járt. Néhányuk családja már olyan lehetetlen körülmények között él, hogy nem tudták folytatni a tanulmányaikat. Számukra sikerült megnyitni az ügyeletet.

2011 óta nagyon sokat fejlődött az alapítványunk és a Van Helyed! Rendszer. Az oktatáson keresztül átfogó szemlélettel ­– szociális és egyéb támogatásokon keresztül – kezeljük a problémákat. A kialakított rendszerrel a nyomor újratermelődésének megszüntetése a célunk, ezen ördögi kör megtörése. Száz százalékos a továbbtanulási arányunk, minden család benn tud maradni ebben a rendszerben. Sokat dolgozunk ezért.

Nagy csapás volt, hogy a járványhelyzet miatt be kellett zárni az intézményeinket. Az a nehézség, amivel a szegregátumokban lakó családoknak most szembe kell nézniük, meghaladja a mi képességeinket és lehetőségeinket. Sok ember, kis helyen, alacsony végzettséggel, többnyire közmunkások és alkalmi munkások, akik egyik pillanatról a másikra el is vesztették ezeket a munkalehetőségeiket. Higiéniás körülményeik, mivel ezekről a telepekről kivonultak a szolgáltatók, nagyon elmaradottak. A rendszerváltás óta lakhatási körülményeik nem változtak érdemben és a munkaerőpiaci integrációjuk sem történ meg olyan mértékben, ahogy az valóban segíteni tudná ezeket a családokat hosszú távon. Mindez nagyon megnehezíti, amikor például távoktatásról „beszélünk” – majdnem, hogy lehetetlen vállalkozás.

Mi el tudjuk érni az összes patronált gyerekünket. De sok iskola nem, egyszerűen nincs rá lehetőség, hogy fenn lehessen tartani a kapcsolatot. Így a legrosszabb esetben ezeknek a gyerekeknek márc. 12-én kitört a szünidő. Van, ahol feladatlapokon keresztül próbálják fenntartani a képzést: a szülő felveszi, otthon megpróbálják kitölteni, de nem tud segíteni a gyereknek, aztán visszaviszi, az értékelésnél pedig egyesek születnek. Nagyon sokan fognak bukni. Mindennek köszönhetően pedig nagyon sok gyereket el fogunk veszíteni az oktatásból. Amúgy is nagy a lemorzsolódás.

Mi itt Ózdon megküzdünk a 89 gyerekünkért, de ki fog megküzdeni a többi 3000-ért Ózdon, és ki a többiért országszerte?

Egyre többen ismerik fel, hogy mennyire kegyetlen ez a helyzet, és egyre többen segítenek nekünk, magánemberek és cégek egyaránt. De a szegregátumok problémái meghaladják a mi lehetőségeinket. Még akkor is, ha rendszert építünk. Civilként mi csak mikro szinten tudjuk megmutatni...

A Klubrádió Krisztával készített riportja itt hallgatható meg.