Nagy elhatározással kezdtük a tanévet augusztusban - úgy döntöttük, kialakítjuk a mi kis közösségünk demokratikus önkormányzatát. Két dolog tette ezt aktuálissá. Egyrészt azt szerettük volna, ha nagyobb rend van körülöttünk. A rendetlenség persze sok mindent jelent: az olyan közérzetromboló csendéletektől, mint a radiátoron „felejtett” mosatlan tányér barna banánhéjjal olyan súlyosabb következményekkel is fenyegető szabálysértésekig, mint az éjszakai mászkálás, vagy hogy valaki nem megy iskolába. Másrészt viszont azt is akartuk, hogy a rendet ne egy kívülálló nevelő teremtse meg, hanem a közösség maga.
Olyan közösséget szeretnénk, ahol mindent szabad, amit a közösen elfogadott szabályok nem tiltanak, de aki ezeket a szabályokat megsérti, annak komoly következményekkel kell szembenézni. Mert egy csónakban utazunk, mindannyiunk érdeke, hogy közös vállalkozásunk – a továbbtanulás – sikeres legyen.
Augusztus 11-én Ózdon megnéztük a Summerhill c. filmet a híres demokratikus iskoláról, és ez hatást gyakorolt mindenkire. Szeptemberben pedig elkezdtük kialakítani a rendszert. Azt lehet mondani, menet közben szereltük össze az autót, mert már az első héttől „ügyekkel” foglalkozott a bíróságunk.
De hogy is néz ki a mi kis önkormányzatunk? Legfőbb fórumunk a gyűlés, ahol minden növendéknek és minden munkatársnak egy szavazata van. Itt születik minden fontos döntés, pl. itt lehet elfogadni vagy módosítani a Házirendet, és a gyűléshez lehet fellebbezni a bíróság döntése ellen. A gyűlés elnökét havonta sorsoljuk, sok kérdésben ő dönt, és ő vezeti a gyűléseket. A bíróság háromtagú, és szintén egy hónapra sorsoljuk a tagjait. Az egyik tagja mindig felnőtt munkatárs. Nincs „büntetőtörvénykönyvünk”, a bíróságok kreatívan határozhatják meg a vétségek következményeit a resztorációs szempontokat messzemenően szem előtt tartva. De azt természetesen szabályozza a Házirend, hogy milyen büntetések nem képzelhetők el (pl. megszégyenítés).
Alakul a dolog. Nem könnyen, és nem egyik napról a másikra. De komolyan vesszük.
