A 22 éves amerikai Gorman pár hét alatt került a legnagyobb sztárok közé, majd egymás után érkeztek az identitáspolitikai problémák: ki fordíthat egy fekete női költőt. A magyar kiadó izgalmas kihívásként állt a feladathoz, Bódis Kriszta író, műfordító vezetésével, a Van Helyed! Alapítvány irodalmi műhelyének hátrányos helyzetű, roma fiataljaival készíti el.
A műfordítás ebben az esetben üggyé válik: a Gorman-projektben ózdi, hátrányos helyzetű, roma növendékek, Bódis Kriszta, a VH modell alapító működtetője és műfordító mentorok közösen vesznek részt.
Az egymásra épülő projektekben - a Gorman projekthez hasonlóan - az alkotás a képessé tétel (empowerment) eszköze.
Bódis Kriszta vallja, hogy minden gyerek képes magas szintű tudást elérni, ha a differenciált nevelés egy komplex rendszerben működik. Ez különösképp igaz a marginálitásból induló gyerekekre, akik számára a VHR nem csupán a jó iskolába jutás lehetőségét biztosítja, hanem a családot és közösséget is bevonó, hatékony támogatások összekapcsolását is.
Bódis alkotásközpontú módszerének lényege egy művészeti szemléletváltásból következik: az alkotás joga általános emberi jog, amelynek lehetőségét mindenki számára biztosítani kell. Az alkotás olyan tevékenység, amely erősíti az autonómia élményét, értéket teremt, egyúttal a kirekesztett társadalmi csoportok, valamint a különböző identitások emancipációját szolgálja."
A teljes cikket itt olvasható el: https://konyvesmagazin.hu/friss/amanda_gorman_forditas_versek_open_books.html