Stúdiónk vezetőjével Bús István készített interjút a Nők Lapjában. Olvassátok ti is:
Bódis Krisztára a Nők Lapja novella-rovatából emlékezhetnek az olvasók. A pszichológus végzettségű író-dokumentumfilmes-civil aktivista azonban ma már egészen mással is foglalkozik: valóságos csodát vitt végbe Ózdon. A híres alkotótáborok után ma már a borsodi városban vezeti a Van Helyed! Alapítványt, amellyel roma fiatalok továbbtanulását és feltartóztatását segíti.
– Hova lett a gyönyörű, vörös sörényed?
– Hát... Levágattam.
– Lelki trauma ért?
– Egyáltalán nem. Annyi történt, hogy véget ért vörös, göndör, nagyhajú korszak az életemben. Az ember folyamatosan próbálja keresni, mi az, ami a legjobban illik hozzá. Számomra mindig fontos volt, hogy kívül-belül egyensúlyban legyek – és azt gondolom, most így vagyok egyensúlyban.
– Akkor mégiscsak valami korszakváltásról lehet szó…
– Belenéztem a tükörbe, és azt mondtam, hogy ez most nem koherens velem. És még valami: szeretném, ha a régi kép megmaradna rólam az emberek fejében, és nem szerettem volna „aláöregedni” neki. Az ember akkor jár a legjobban, ha az idő múlását, az öregedést megpróbálja egészségesen megélni. Abban nincs látványos változás, hogy ugyanakkora energiával – vagy még akár többel dolgozzam. És közben egyfajta fiatalodást érzek: belső fiatalodást. Valószínűleg az életem más regisztereiben megspórolok energiákat. Például: lassan felnőnek a gyerekeim. Vagy, hogy már nem leszek végletesen szerelmes. Ezek az energiák máshol jelennek meg. Viszont, amikor belenézek a tükörbe, vagy amikor elsuhanok egy kirakat előtt, szeretném megismerni magam.
Folytatása a Nők Lapja 2019. október 15-i számában