A brief coaching, azaz rövid coaching során azt tesszük, ami a résztvevőket megerősíti saját eredményes önszerveződésében. Ha önszerveződésről, önmagunk hatékony működésének alakításáról van szó, akkor az is kézenfekvő, hogy ez ügyfelenként különbözik, és az, ahogyan az egyik ügyfél eredményes önszerveződését támogattuk, nem jelent garanciát arra, hogy egy másik kontextusból érkező, más erőségekkel rendelkező ügyfelet is ugyanúgy fogunk tudni támogatni. Tapasztalatunk és a koncepció szerint a segítés módszereinek és eljárásainak állandó felülvizsgálatára szánjuk el magunkat: a koncepciónak része az, hogy éberen figyeljük, megfelel-e a koncepció.
A brief coaching forrása az a szemlélet és eszköztár, mely a 80-as évek eleje, közepe óta, eredeti kontextusában családsegítő terápiás megközelítésként indult. A gyakorlatból és a gyakorlat újra és újra elvégzett felülvizsgálatából kristályosították ki Amerikában, Milwaukee-ban, az Insoo Kim Berg és Steve de Shazer köré szerveződő kutatói, segítői csoportban. A mindennapjaikhoz hozzátartozott az, hogy halmozott problémás, nagyon- nagyon kemény esetek kerültek hozzájuk, olyanok, akik legtöbb esetben nem önszántukból jöttek, és egyáltalán nem lehetetett arra számítani, hogy egy második alkalommal is feltűnnek-e még. Tehát itt nemcsak a kamionsofőrökről van szó, hanem olyanokról, akik a társadalmi rendszernek, a szociális támogató rendszernek valahogyan a szélén voltak, és bármikor megtörténhetett velük, hogy máshova küldik őket, vagy kiesnek ebből a rendszerből. Insoo maga szokta elmesélni, hogy kliensei általában hatalmas dossziéval érkeztek hozzá, amely dossziét ő aztán, úgy, ahogy volt, jobbról áttette a bal oldalára, és elkezdett dolgozni a klienssel. Hiszen nem lehetett biztos abban, ha ő végigdolgozza vele az adott ülést, akkor annak még bármi köze lesz a következő alkalomhoz, amely talán lesz, talán nem. Tehát az ülésen belül kellett valami olyan hasznos eredménynek létrejönnie, amely akár már elég is volt ahhoz, hogy az ügyfél elboldoguljon a továbbiakban, jobban, mint az ülés előtt. Annyira kevés volt a rendelkezésre álló idő, hogy tényleg újra és újra felül kellett vizsgálni, hogy mivel töltsék. A 90-es évek közepe óta a világ több helyén is elkezdték a terápiás kontextusból megismert és eredményesnek bizonyuló megközelítést üzleti környezetben, a coachingban, a szervezetfejlesztésben és a vezetésben alkalmazni.
Ezen elvek alapján fogjuk vezetni és működtetni a VHR elemeit. Az első alkalommal megismerkedtünk az elmélettel és sajátélmény gyakorlatokat végeztünk.
Insoo és Steve eljárásaiban volt néhány speciális elem. A Milwaukee-i központban használták azt a technikai lehetőséget, hogy élőben figyelték egymás munkáját és mielőtt lezártak volna egy ülést, beszéltek azokkal a kollégákkal, akik kívülről figyelték az egész folyamatot.
Célunk, mint az elején mondtuk, hogy az ügyfél önszerveződését támogassuk. Kézenfekvő, hogy igyekszünk megtartani egyfajta külső nézőpontot: az ügyfélre hagyni azt, ami az ügyfélre tartozik. A megfigyelő kollégákkal folytatott megbeszélések egy ilyen még egyszerűbb külső szempontot tettek lehetővé, és olyan visszajelzésekkel tudtak Steve-ék visszatérni az ügyfélhez, amelyek meglepő módon voltak relevánsak, gyakran hoztak be egy új hangsúlyt, egy új megerősítést a beszélgetésbe.
Specialitás volt, hogy túl azon, hogy kollégák gondosan figyelő szeme láttára dolgoztak az ügyféllel, felvették a saját munkájukat, újra és újra visszanézték, és próbálták megtalálni annak a megfigyelhető jeleit, hogy az ügyféllel folytatott interakcióban egy-egy beavatkozásnak milyen hatása volt. Jeleket kerestek az interakción belül: figyelték a mimikát, a gesztusokat, a felragyogó szemeket, az ülés lefolyásának egész folyamatát, milyen szinteket érintve reflektált az ügyfél az egyes kérdésekre. Makacsul vissza- visszatértek a megfigyelhető javulásokra és hasznos elmozdulások megfigyelhető jeleire.
A brief coaching eszköztár egyik jellegzetessége ez a kíváncsiság és tudatos „nem- tudás”: soha nem lehetünk előre biztosak abban, mi eredményesebb, ha a „nagykönyv” szerint felteszünk egy csodakérdést, vagy ha először megbeszéljük az ügyféllel a megcélzott jövőt.
A műhelymunka során megtapasztaltuk, hogy minél hosszabb ideje dolgozunk ezzel a megközelítéssel, annál inkább azt találjuk, hogy nagyon kevés eszköz elegendő ahhoz, hogy ügyfeleinket támogassuk.
Mindenképp szeretnénk besorolni az eszköztárba egy aprócska kérdést: „És még mi?”. Akkor tesszük fel, újra és újra, amikor ügyfelek arról beszélnek, amit el akarnak érni, vagy ami támogatja őket abban, amit el akarnak érni, amikor tehát saját erőforrásaikról beszélnek.
Ilyenkor használjuk ezt a már-már megdöbbentően egyszerű eszközt, hogy további részletek után érdeklődünk. Ahelyett tehát, hogy egy logikus következő lépésbe fognánk, vagy „mélyebbre” mennénk, inkább szélesebbre nyitjuk a fókuszt, és arról próbálunk gondoskodni, hogy amennyiben az ügyfélnek az ülés utáni útja valamilyen okból nem nyílegyenes lenne a közösen megrajzolt irányban, hanem - mint ahogy az élő dolgoknak többsége - organikusan kanyarogva haladna, akkor elég szélességben legyenek már meg ennek az elképzelt és megkívánt jövőnek a cselekvési alternatívái. Akadjon köztük mindig olyan, amit az adott helyzetben is lehet használni.
Feltűnő eszköz a brief coachingban – bár más módszerek is alkalmazzák - a skálák használata. A skálával megfoghatóvá tesszük azokat a különbségeket, amelyek érzékelhetők a vágyott célállapot, a jelenleg érzékelt helyzet, vagy egy a mostaninál már sikeresebbnek ítélt múltbeli helyzet, a siker „előjele” között - az ügyfél figyelmét ráirányítjuk azokra a dolgokra, amelyeket már csinál is saját célja elérése érdekében. Mindezek voltak a központban a Károlytói műhelymunkán 2019. szeptember 6-án. Az eseményen készült képeket itt megnézheted.
További képeink: https://drive.google.com/drive/folders/19HaZlLdZ6nTmag0POhH2MBS4X7IxI6Zo