Magánemberként, és mint alkotó ember is szimpátiával figyelem egy évtizede Bódis Kriszta személyes társadalmi felelősségvállalását. A Budapesti Református Cigány Szakkollégium (RefoRom) szakmai vezetőjeként is nyomon követem munkásságát. Ebben bizonyára szerepe van annak is, hogy alkotásközpontú módszertannal is dolgozik szervezete, a Van Helyed! Alapítvány. A RefoRom alapításakor magam is fontosnak tartottam egy alkotóházi színtér beindítását. Van tehát azonosság a gondolkodásmódunkban. Gyakran azt látom, hogy a társadalmi egyenlőtlenségekkel szembesülök egyrészt kijelölnek egy idealisztikus elvárás rendszert, másrészt az éppen aktuális jelent, és gyakran a múltat is olyan sötétre festik, hogy a valóság, és az elvárások áthidalhatatlan messzeségbe kerülnek egymástól. Ezeket nagyon veszélyesnek tartom, mert nem másról van szó, mint arról, hogy a problémát látók tömege, felmentse magát a pozitív cselekvés alól. A magas lóról történő morális kinyilatkoztatásokat nem tartom pozitív cselekvésnek, mert azokat, akiknek együtt kellene működniük, nem megnyerik egy adott célnak, nem szövetségkötéseket készítenek elő, hanem megbélyegezve ellenfelekké változtatja azokat, akikkel csak együttműködve lehetne tenni az emberekért. A Van Helyed! Alapítvány, ebből a kényelmes szájkaratés, fotel jogvédelem szerep helyett, az esélyteremtés apró, rendszerszerűen egymásra építkező cselekvés, és beavatkozásokon keresztül, a valós szükségletekre törekszik személyekre, problémákra érzékeny releváns válaszokat adni. Igyekszik legalább egy-egy ponton rendet tenni azon a területen, amelyben szükség mutatkozik. Ehhez emberek is kellenek. Elsősorban emberek, mert ha valaki egy jó ügyet a hátára vesz, akkor előbb-utóbb a példája társakat vonz.
Rendkívül kevesen vannak, akik úgy gondolkodnak, hogyha megfogalmaznak egy feladatot, azt nem másoknak, hanem maguk számára teszik ezt meg. A Van Helyed! Önkéntes Programjába ilyen embereknek nyílik rendezett, szervezett keretekben részvétel a bekapcsolódásra. Néhány RefoRomos (Budapesti Református Cigány Szakkollégium) egyetemistával mi is ellátogattunk egy ilyen alkalomra. A társadalmi felelősségvállalás eddig is fontos eleme volt a mi közösségünkben, de a hallgatóinktól elvárt önkéntes, vagy közösségi szolgálat végzésére vonatkozó elvárásunkat szeretném úgy átalakítani, hogy nagyobb szinergiákat teremtsen.
A Van Helyed!, évtizedes terep tapasztalattal bír, a szakkollégium célcsoportjának korosztályokon, és generációkon átívelő közösségi, és egyéni megerősítésében, társadalmi mobilizálásában. A családoktól az egyetemekig épülő társadalmi felelősségvállalási rendszerük szempontjából egy a látókörükbe került, diplomaszerzést célul tűző fiatalok érvényesülésében partnerek lehetünk.
Ők olyan munkát végeznek el, amit egy szakkollégium nem tud felvállalni. Kevesen képesek az esélyhátrányos környezetből, önerőből az egyetemi felvételiig eljutni. A Van Helyed! értékes támogató, képessé tevő, társadalmi missziót végez. Ha ehhez az együttműködésünkkel hozzá tehetünk, akkor ebben előbbre kell lépni. Látogatásunkkal elindult az ismerkedési folyamat.  Bízom benne, hogy a kölcsönös tisztelet megteremti majd az életképes, és rugalmas hosszabbtávú együttműködés kereteit.