Christy

Úgy hogy jönni akar. Christy So az AISEC önkéntese lett, hogy hosszabb időre olyan országokba vállalhasson önkéntes munkát, ahol szükség lehet a tudására. A Van Helyed! Alapítvány sok önkéntessel dolgozik, hogy minél több lehetőséget tudjon biztosítani az embereknek, akiket programjaival elér. Az önkéntes nem kap fizetést a munkájáért, mégis úgy dolgozik, mintha kapna. Odaadással, szívből.

Christy 18 éves létére választotta a mi nem könnyű munkánkat, így került Ózdra, ahol a Stúdióban a gyerekekkel való foglalkozásokban segített.

Bár kínaiul és angolul beszélt, persze elsősorban angolul, a gyerekek megszerették és igyekeztek vele minél többet kommunikálni, így fejlődött a nyelvtudásuk. Chtistyé is, mert megtanult egy csomó szót magyarul. Nagy barátságok szövődtek és Christy nagyszerű zongoraórákat adott a Stúdiósoknak. Így olyan gyerekeknek is igazi magántanára lett, akik erről nem igen álmodhattak volna máskülönben. Volt még két foglalkozás típus, amit Christy remekül vezetett. Az egyiket úgy neveztük el, hogy gasztrokulturális kirándulások, elsősorban természetesen Ázsiába. Vagyis megtanultunk tőle ázsiai ételeket készíteni, mi pedig ízelítőt adtunk neki az európai konyhából. Christy ezen kívül remek kézművesnek bizonyult, úgyhogy a kézműves foglalkozásai is népszerűek voltak.

Strandolás, kirándulás, játék, ezzel telt vele a nyár és közben rengeteget tanultunk tőle. Nem csak angol nyelvet, hanem odafigyelést, elfogadást, kedvességet, barátságot.

Megható, szép búcsúlevelében többek között azt írta:

“Annyi mindent csináltunk együtt egy hónap alatt! Együtt zongoráztunk, együtt mentünk az uszodába, együtt sportoltunk és együtt táboroztunk. Barátok lettünk. Nagyon boldog voltam, amikor láttam a mosolyotokat, és már tudtam, hogy képes vagyok örömöt szerezni másoknak, és vannak a világon olyanok, akik azért szeretnek, mert én ilyen vagyok. Bár talán nem ismerlek benneteket egyenként nagyon jól, mégis együtt nagyon szeretlek benneteket. Szeretem a szép és ártatlan lelketeket.

Mindenkinek köszönöm, mert rájöttem: ha elég erősen próbáljuk, akkor a nyelv és a kultúra különbsége sem választhat szét bennünket. A szeretet és az öröm az, ami összetart bennünket.

Sokat nevettem és sokat sírtam ezekben a napokban, nagyszerűen éreztem magam. Ha majd erre a nyárra visszagondolok, mosolyogni fogok, teljes szívemből örülni.”

Igen, sírtunk és nevettünk a búcsúztatóján is, és visszavárjuk. Visszavárunk Christy, mert nagyon szeretünk!