Lakóterünkből otthonos életteret varázsolunk Horváth Judit segítségével.
A hosszú folyosón, ami fehérre festett falakkal van határolva, hétre- hétre szépül.
Judit töredelmes munkával hozza a különböző virágokat, cserepeket, virágföldet.
Közösségi munkává vált, hogy elültetjük a virágokat, ami nem csak oxigénnel dúsítja a terünket, hanem otthonossá is teszi azt. Minden növendék választhat magának virágot, virágcsoportokat, amiket a nagy virágládában ültettek el, és onnantól az adott növendék gondoskodik a virágok életéről.
A növendékeink ezáltal is tanulják a felelősségvállalást, a rendszeresség igényét (öntözni kell a virágokat), a másra / másokra való figyelmet (figyelni kell a virág állapotát). A figyelmességet – hiszen a folyosón, a virág körül nem tanácsos rohangálni, mert egy hirtelen, rossz mozdulattal leverhetik azt.
Amit nagyon szeretek, hogy Judit nem szokta a gyerekeket célzottan kérni az ültetésre, hanem mintakövetéssel, önszántukból folynak bele a munkába, és maguk kérik, választják ki azt a növényt, amilyről ők gondoskodni szeretnének.
A munka során Judittól információt kapunk a virágokról, az ültetés technikájáról. Ezek nagyon praktikus információk, hosszútávon is értékes tudáshoz juttatják a növendékeket.
Kialakul az igény bennük, valószínű tudat alatt is, és az évek során pedig egyre tudatosabban, hogy építsék, szépítsék majd a saját otthonukat is.