Az idei tábort mégsem a régi budapesti helyszínen, Csillebércen tartottuk meg, de nem kellett csalódnunk a tatai táborban sem.
Az Öreg tó melletti retró hangulatú - egykori - úttörőtábor a hatalmas fáival és közösségi programokra alkalmas területeivel a lehető legjobb terepet biztosították az idei terveink megvalósításához.
Az előző táborhoz hasonlóan az alkotásé és a tehetségé volt a főszerep és persze megint egy izgalmas kerettörténet adta feladat megvalósítása volt a cél.
A hetven ózdi stúdiós és kísérőik, négy szülő valamint a patrónusok reggel indultak két busszal Budapestre. Mi - a vezetők és önkéntesek - már nagyon vártuk őket a Campona parkolójában, ahonnan egyenesen a Mc’Donalds-ba mentünk ebédelni, hogy elérjük az Öveges terembeli Csodák Palotája előadást, ahol nagyon jól szórakoztunk, főleg azon, hogy Misi fején hogy lehet egy kalapáccsal fájdalommentesen feltörni a diót. A Csodák Palotájában a kiscsoportok az önkéntesek, szülők, patrónusok vezetésével minden érdekességet megnézhettek. Tatára indulás előtt még azért jól befagyiztunk.
Tatára már éppen vacsorára érkeztünk. A kaja kicsit menzás volt, de ki lehetett bírni, főleg mivel adományokból jutott csoki, keksz és mi szem-szájnak ingere, utóvacsorára. A stúdiósokat már színpad várta a tábor közepén, ahol meghallgatták a kerettörténetet és a feladatokat. Kilencvenen álltuk körül a kalapot, ahonnan a titokzatos vendégek kihúzták, ki melyik házban lakik majd. Ugyanis a történet szerint kilenc társulat nélkül maradt vándorcirkusz igazgató kért segítséget a stúdiós gyerekektől, tekintve, hogy már híre ment, korábban stúdiósok négy varázslónak segítettek sikerrel Csillebércen megtalálni és feléleszteni a varázsfát.
A kilenc igazgató arra kérte stúdiósokat, hogy segítsenek nekik újra létrehozni a társulatukat. ennek érdekében történt a sorsolás. Az igazgatók magukkal hozták kedvenc állatkáikat, akik egy nagy fekete varázskalapból kihúzták a neveket, akik az ő társulatukban fog dolgozni, egyúttal egy házban fognak lakni. A stúdiósok vállalták, hogy öt nap alatt megtanulják a cirkuszi mesterségek alapjait. A Van Helyed! himnusz eléneklése után elfoglaltuk a szállásokat. Közben már elkezdtük a tűzrakást és az esti program előkészítését. Megérkeztek a Dromara zenészei, akiket kezdetben körben ülve hallgattunk, mivel bemutatták hangszereiket és meséltek is, de hamarosan a székek hátrébb kerültek, mert a zenészek körül egyre több táncolónak szüksége volt egy kis helyre...
A fergeteges buli után kevés alvásra maradt idő, hiszen másnap kirándulni indultunk, hogy felfedezzük a környéket. Az Öreg tó partján sétáltunk el a várig, ahol a kiállításokat is megnéztük. Ebéd után elkezdődött a képzés, aminek első részében forgószínpad szerűen minden ház egy-egy workshopon megismerhette a cirkuszi mesterségek alapjait. Zsonglőrködést, artistáskodást, bohóckodást, kötéltáncot, buzogányos mutatványozást, diabolót, ördöglakatot és mindenféle kulisszatitkokat. Mindenki kipróbálhatta miben a legügyesebb, mi tetszik neki, miben tehetséges. A workshopon Bohóc Zsuzsi és barátja, Kötélen Táncos Margit, a Diabolós Dia, az arcfestő Cristy So, a Buzogányos Fanni, Tányéros Ákos és még sokan mások...
Este mindenki választhatott magának egy mutatványos mesterséget, hogy az elkövetkező napokban mélyítse tudását, csiszolja ügyességét és megvillogtathassa tehetségét a táborzáró előadáson. Másnap egy kis mozgásharmonizáló versenytánccal kezdtük Földiák Márk és Standhl Barbara vezényletével, majd a sportágválasztó workshopon szórakoztatóan és sportosan készültünk indirekt módon a délutáni cirkuszképzőre.
Volt baseball, kosárlabda, versenytollas, petang, foci, röplabda, és ráadásként versenytánc és aszfaltrajz. A cirkuszképzőben aztán estig zajlott a gyakorlás, megállás nélkül. Vacsora után egy mini cirkuszi csoda következett két nagyszerű és kedves bűvész bemutatójával. Másnap a csapatok egy ügyességi versenyben mérhették össze tudásukat a strandolás után. Este pihenésképpen a Káldor kolis tehetségtáborban készült filmünket néztük meg, és egyéb filmeket, míg mindenki el nem álmosodott. Az utolsó nap ugyanis a mutatványosok készülődésével telt.
Utolsó simítások és estére készen lett a nagy előadás, ami olyan jól sikerült, hogy a társulatok úgy döntöttek, nem kilenc társulat, hanem egy, az az Egy csapat vagyunk, egy cirkusz, a megismételhetetlen, az utolérhetetlen, a csodálatos és fantasztikus, és maximisszimusz Van Helyed! Társulat!